- Mi a baj, Suzie?
- Láttam...
- Kit?
- Mr. Young barátnőjét! Ó, egy ilyen félisten, hogy járhat egy ilyen ronda nővel! - Suzie dühösen dobbantott a lábával és velem együtt elindult az osztályterem felé. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Mr. Young a történelem tanárunk volt, fiatalos és minden lány álompasija. És Suzie volt az első számú rajongója. A fiatal tanárral való közös jövőjüket már félelmetes részletességgel eltervezte és ahányszor szóba került Mr. Young, ő elmesélte. Én pedig hallgattam.
-... És akkor egy luxus hajón elmegyünk a déli sarkra és a pingvinek között kötjük össze örökre az életünket. Nászútra elmegyünk Hollywood-ba, ott meglát minket egy híres filmrendező, és filmet rendez az életünkből... - A mondatok közt mélyet sóhajtott, és szerelmes pillantásokat vetett a első emeleten ügyelő tanár úrra. Csakhogy most nem a korlátnak támaszkodva figyelte a beérkezőket, hanem egy nagyon, de nagyon ismerős fiúval beszélgetett.
- Ben! - Csúszott ki a fogaim között, mire Suzie felém kapta a fejét.
- Hogy mondod?
- Ó, csak azt akartam mondani, hogy benne vagyok! Még az Északi-sarkra is veled megyek, ha te ott érzed boldognak magad.
-Talán Déli-sark, nem?
- Hát azt mondtam, nem? - Suzie csak legyintett, és folytatta a mesélést, a képzeletében ő már terhes volt az első közös gyerekükkel. Óvatosan visszatekintettem Benre. Úgy láttam nem vett észre így behúztam a nyakam és megpróbáltam észrevétlenül felsietni a lépcsőn, és berohanni a tanterembe. Ami csúfos kudarcba fulladt, mert amint felértem a lépcső tetejére, hirtelen elém toppant. A franca, ez a srác lenne az ötven méteres sprint bajnoka? Vagy hogy a fenébe került ide az emelet túloldaláról ide?
- Sziasztok, lányok! - Ben megvillantott egy "világsztármegirigyelné" mosolyt, és beletúrt a hajába. Suzie ledöbbent, és valami olyasmit motyogott, hogy: Hogyan került ez a félisten Corvian-ba?
- Új vagyok és szükségem lenne egy kis idegen vezetésre. Vállalnátok?
- Ó, hát persze! - Suzie kisöpörte a szeméből a hajtincseit, és visszamosolygott Benre! De nem azzal a "fú most kedves leszek ezzel a sráccal" mosollyal, neeem, ez egy "asztaz életbe, de iszonyat jól néz, ki, most ráhajtok" mosoly volt! Na ne már, az előbb még Mr. Youngért, élt halt! A legjobb barátnőm belekarolt a srácba akit két napja ismertem meg és elsétáltak, engem meg ott hagytak ledermedve.
Hé, Ben!
Hé, Lia, mizu?
Ó semmi extra, csak ép most vett totál semmibe, egy 180 centis sötétbarna hajú srác, és halál nyugalomba sétált el a legjobb barátnőmmel karöltve!
Na mi van, Fehér Farkashölyg? Csak nem féltékenység csillant meg azokban az igéző kék szemeidben?
Ne tedd nevetség tárgyává magad, barátom van!
És ez felment az alól hogy belém zúgj?
Teljes mértékben! Suzieék lesétáltak egy másik lépcsőn és ép átvágtak az aula közepén, a korlátnak támaszkodtam és figyeltem őket. Olyan erővel szorítottam a vasrudat, hogy elfehéredtek az ujjaim, és összeszorítottam a fogam.
Akkor nem bánnod, ha ezt csinálom?! Ben egy pillanatra rám pillantott majd...majd átölelte Suzie derekát az egyik kezével. Úgy éreztem megfulladok, mégis mit művel?!
Hagyd abba!
Kérd szépen!
Ne szédítsd a barátnőmet, érzékeny! Kérlek, hagyd abba! Na, jó fejben kérlelek egy farkasembert, hogy engedje el a legjobb barátnőmet. Ráadásul a srác engem totál hidegen hagy, sőt még idegesít is. Ennél mélyebbre már tényleg nem süllyedhet az ember lánya.
Ahogy óhajtod! Ben elengedte Suziet és besétált a férfi mosdóba, ami mellet ép elhaladtak. Ha! A gyáva, nem mer ezek után Suzie szemébe nézni. Volt egy kis bűntudatom, amiért csak így hagytam, hogy Ben elcsavarja a barátnőmet. Mert ő tényleg képes volt minden fiúba belezúgni aki csak egy kicsit is szebben mosolyog rá. Megigazítottam a táskám és rohanni kezdtem lefelé a lépcsőn. Vagyis rohantam volna, ha nem botlok meg és nem zuhanok Mr. Young karjaiba. A tanár úr megtántorodott de sikerült megtartania és segített visszanyerni az egyensúlyom.
- Ó, óvatosan Liana kisasszony! A végén még megsérül!
- Uh, nagyon köszönöm tanár úr! Ebből nagyobb baj is lehetett volna.
- úgy bizony! Mondja csak a maga barátnője Suzei Evans?
- Ööö, igen?!
- Tessék határozottan válaszolni, Liana kisasszony!
- Igen az enyém!
- Mondaná neki, hogy a termükben várom? Meg kell beszélnem vele egy két dolgot a múltkori dolgozatával kapcsolatban. - Egy pillanatra csak tátogtam mint a partra vetett hal, majd gyorsan rávágtam, hogy persze. Mr. Young mosolyogva bólintott majd folytatta az utat felfelé. Mosolyogva ismét rohanni kezdtem és meg sem álltam Suzie-ig.
- Láttad? Átölelt! Olyan édes!
- Igen, borzasztóan, de van egy fontos infóm.
- Tényleg? Ki vele! - Suzie göndör, vörös tincsei kissé megemelkedtek az ég felé, mintha egy kissé megrázta volna az áram. Ez jelezte nála, hogy nagyon kíváncsi, és borzasztóan tudni szeretné, hogy mit akarok mondani. Ekkor viszont Ben lépet ki a WC ajtón és mellém állt.
- Remélem nem veszítettet el. - Azt vártam, hogy Suzie rögtön válaszol neki, azzal a csábítós mosolyával, de nem így történt. Helyette döbbenten kapkodta a fejét rólam Benről és vissza. Én pedig őszintén kétségbeestem a tekintetétől.
- Na ne! - Suttogta és tovább járt a feje. - Ez meg, hogy a fenébe nem tűnt fel? - Végre abbahagyta a fejkapkodást és döbbenten rám nézett.
- TE TEGNAP EZZEL A SRÁCCAL MENTÉL EL? - Üvöltött,mire majdnem az egész suli felénk nézet. Gyorsan a szájára tapasztottam a kezem.
- Halkabban!
- Miért nem szóltál?
- Mert elrohantál vele karöltve?! - Böktem hátra Ben felé. Suzie most rá nézett, odatrappolt hozzá, és közel, nagyon közel hajolt az arcához. Pipiskednie kellett, hogy a szemük egy vonalba legyen, de ez nem állította meg a legjobb barátnőmet. Dühös és méregető tekintettel szemlélte meg milliméteres közelségből Ben arcát, majd valami ilyesmit sziszegett a fogai között.
- Te velem akartad megcsalni a legjobb barátnőmet? - Ben döbbenten hőkölt hátra és értetlenül rám nézett. Ha, Suzie kimutatta a foga fehérjét.
- Mi? Dehogy! Én Liát csak két napja ismertem meg. - Próbálta menteni a menthetőt, de ez Suzienál lehetetten volt.
- De már megtetszett és meg akarod szerezni, nem igaz? Hm? - Még jobban megpróbált fölé tornyosulni (Ben 180 Suzie pedig 160 centi magas) így most már szinte a smile-s converse-nek az orrán állt. Komolyan élveztem ennek a vitának minden pillanatát. Ben viszont taktikát váltott.
- Igen.
- Tudod, hogy Liának barátja van?
- Igen.
- Hogy ismerted meg?
- Ööö... Suzei? Talán ezt nem itt és most... - Próbálkoztam de a barátnőm csak felém mutatta a mutató ujját és tovább folytatta a faggatást.
- Szóval?
- Az erdőben futottunk össze.
- Aha. Lia amolyan erdő mániás. És te?
- Én is szeretem. - Vonta meg a vállát Ben.
- Remek. És azután? - Suzie már nem tudta meg a választ, ugyanis Thomas, az egyik osztálytársunk szó szerint közéjük rontott egy papírt lebegtetve a kezében.
- Hé, srácok! Ezt nézzétek mit találtam az interneten! - Vastag, fekete keretes szemüvege leeset róla, mikor felbukott a barátnőm lábába.
- Aú, Thomas! Néz már néha az orrod elé! - Míg Suzie fél lábon ugrált, Ben kikapta Thomas kezéből a papírt, míg az a szemüvegét kereste. Kérdőn Benre néztem akinek az arca hirtelen elkomorodott. Sötét tekintettel olvasta végig azt amit a lapra nyomtattak, majd rám nézet. Ép ki akartam venni a kezéből, hogy én is elolvashassam, de ő csak gyorsan négybe tépte és a közeli kukába hajította, bár a fecnik mind a kis edény mellé repültek.
- Hé, én is el akartam olvasni! - Háborodtam fel, és felsegítettem Thomast, aki szintén felháborodott.
- Hé, széttépted az újságcikkem!
- Hé, eltört a kis lábujjam! - Teljesen megfeledkeztünk Suzieról, aki időközben már a földön ült és a bal lábát ellenőrizte. A sportcipőjén keresztül.
- Ugyan Suzu, biztos nincs semmi baja! -Legyintettem, de ő nem hagyta annyiban.
- De borzasztóan fáj! Thomas! Te rúgtál belém, vigyél le az orvosiba! - Tette csípőre a kezét, szegény Thomas pedig ledermedt.
- Ho...hogy én?
- Talán süket vagy?! Emelj fel és vigyél a suli dokihoz!
- Suzu, erre nincs szükség...- Megpróbáltam megmenteni szegény Thomasszt, de ha Suzie egyszer valamit a fejébe vesz arról nem lehetett lebeszélni. És jobb ha az útjába sem áll senki. Thomas megrökönyödve lehajolt a barátnőmhöz majd a térdhajlatánál és a hátánál fogva felemelte. Szegény srác biztos magában hálát ad az apjának, aki katona és minden nap edz vele. Egészen az aula másik oldaláig követtem őket a tekintettemmel, ahol az orvosi volt, majd mikor becsukódott mögöttük az ajtó visszafordultam Benhez. Csakhogy ő már nem volt sehol. Vajon miért tépte szét Thomas újságcikkét, és miért tűnt el köszönés nélkül? Kíváncsian a kukához mentem és felemeltem a fecniket. Leültem a közeli padra és a combomon összeillesztettem a széttépet darabokat.
Botrány Toronto-ban
Hajnalban egy névtelen telefonáló felhívta a torontoi rendőrőrsöt, és lövöldözésről tájékoztatta a rendőrfőnököt. Az eset egy régi raktárépületben történt, feltehetőleg két bűnöző banda csapot össze. A lövöldözésnek két halálos áldozata lett. Egy tizennyolc éves lány, és egy harmincas éveiben járó férfi. A lány szüleit megtalálták, ők csak annyit tudtak, hogy a lányuk a baleset előtt két nappal eltűnt. A nyomozás még tart, de a rendőrség eddig még semmilyen nyomot sem talált a holttesteken kívül.
Háromszor olvastam el az újságcikket, de nem tudtam rájönni, hogy mi idegesítette fel benne Bent. Megpróbáltam telepatikusan elérni, de lezárta magát. Grrr. Ő persze csak úgy lezárhatja magát, míg nekem el kell tűrnöm, hogyha kénye- kedve tartja csak úgy a fejemben járkáljon. Mostantól feminista leszek, és egyenlő bánásmódot akarok!
